Kreatív készség gondozása

A kreativitás bennünk van születéstől fogva, megőrzése viszont nem mindig sikerül. Fejlesztés ebben az esetben csak annyit jelent, hogy az ez irányban kialakult gátlásokat oldhatjuk. Szülői és pedagógiai feladatunk tehát az a kezdetektől fogva, hogy ne gátoljuk a gyermekek alkotóképességét, hanem adjunk teret és időt! a szabad játékra és az ötletek kiteljesedésére. A kreativitás az élet összes területét átszövi. 

 Ma már a lexikális tudáshoz könnyű hozzáférni, a rugalmas gondolkozásmódot viszont utólag csak óriási befektetéssel lehet pótolni, pedig ez ma meghatározó szempont, szinte egyetlen kiugrási lehetőségünk, bármilyen szakterületen dolgozunk is. Szűkös időkben az emberek találékonyabbak, a felgyorsult élettempó pedig ellene hat.

Talán ezért is lehet az, hogy a népi ölbeli játékok, melyek nagy fantáziavilágról, sajátos képi és nyelvi világról tanúskodnak, mindenféle erőlködés nélkül születtek és mégis időtállóak. Kreatívak, hiszen csak a gyermekre és egy felnőttre van hozzá szükség. Semmilyen tárgyi eszközt nem igényelnek, mégis összeér bennük ég és föld. Ez a legegyszerűbb egysoros höcögtetőre is igaz. Egyik pillanatban lovasok vagyunk, másikban a gyerekek karja a tarisznyában lévő hurka. A lehetőségek tárháza határtalan és egy-egy mondókát saját forgatókönyv szerint is játszhatunk, mint régen falun is ez megszokott volt. Általuk a felnőttek is ráéreznek a tempóváltások varázsára, hangjuk színes játékára és szunnyadó humorérzéküket is felébreszti, hiszen a végén mindig ott van a csattanó: csikizés, hanyatt döntés, magasba lendítés, lecsúszdáztatás vagy dögönyözés.