Utak önmagunkhoz

"Amikor például valakinek meghal egy számára érzelmileg nagyon fontos személye, és még a dermedt bénultság, a tagadás sokkállapotában van, közben ezernyi praktikus, szervezési ügyet kellene elintéznie, amire éppen nem lenne képes. Ilyenkor rendkívül fontos éreznie, hogy segítség érkezik a környezetéből, és bizonyos terheket levesznek a válláról. Tehát a pozitív megküzdés azt jelenti, hogy ne zápuljunk be, keressük meg a kivezető utakat szorult helyzetünkből, illetve, hogy a másiknak is segítsünk a megszabadulásban.
A szakirodalom a közösségi támaszt, vagyis a szoros baráti társulásokat is óriási jelentőségűnek tartja. de igazolt az is, hogy ha valaki vallási közösséghez tartozik, akkor a gyülekezetből kapott segítség is felbecsülhetetlen értékű: önmagában az, hogy körülveszik, együtt vannak vele, gondozzák a bánatát, imádkoznak érte. Mindebben az fejeződik ki, hogy nem vagy egyedül! Ha megértettük, milyen szörnyű az a lelkiállapot, amikor valaki egy trauma utáni időszakban átéli a jeges magányt, akkor tudjuk, hogy ennél fontosabb, építőbb üzenet nincs! Hiszen máris ott vannak körülötte mindazok, akik szeretik, és csöndben szelíden, okosan segítik őt. Remélem, mindenki tudja, hogy a gyászban felelősek vagyunk azért, hogy gondozzuk egymás bánatát!"
Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz