Oldalak

 Utak Önmagunkhoz
"Ami nemöl meg, az megerősít" - Veszteségből nyereség, vereségből győzelem
A címben azért idéztem Nietzsche híres sorát, mert az ember küzdőképessége valóban határtalan, ezért a bizalmunk is határtalan lehet abban, hogy minden nehézségen úgy tudunk túljutni, hogy végül győzelemmel, diadallal kerüljünk ki belőle. A továbbiakban ezen a gondolati szálon fogunk tovább haladni: hogy miként alakíthatjuk vereségeinket győzelemmé. Ám mielőtt ezen az úton elindulnánk, először is azt szükséges tisztáznunk, hogy mit is nevez a pszichológia traumának.
Kundera azt írja A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényében: "Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét." Az ember élete ugyanis olyan, mint egy műalkotás. Felelősek vagyunk azért, hogy ez a mű, amely elkészül az életünk során, végül milyen formát ölt. Az egész életünk fejlődési ciklusokból áll, és minden életszakasznak megvannak a maga feladatai, kihívásai, melyek teljesítése során krízisben kerülünk. Ezeket úgy nevezi a pszichológia, hogy normatív életkrízisek, ám egyszerűbben úgy is fogalmazhatunk, hogy normális krízisek, mert bekövetkezésük természetes és megkerülhetetlen. Ám ezeken túl minden életszakaszban, már egészen pici korban is érhetnek bennünket olyan traumák, olyan sebesülések, amelyek az egészséges fejlődést megakasztják. Ha pedig a fejlődés valamelyik állomáson sérülést szenvedett, már másképp halad tovább."
Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz