Utak Önmagunkhoz
"Ami nemöl meg, az megerősít" - Veszteségből nyereség, vereségből győzelem
A címben azért idéztem Nietzsche híres sorát, mert az ember
küzdőképessége valóban határtalan, ezért a bizalmunk is határtalan lehet
abban, hogy minden nehézségen úgy tudunk túljutni, hogy végül
győzelemmel, diadallal kerüljünk ki belőle. A továbbiakban ezen a
gondolati szálon fogunk tovább haladni: hogy miként alakíthatjuk
vereségeinket győzelemmé. Ám mielőtt ezen az úton elindulnánk, először
is azt szükséges tisztáznunk, hogy mit is nevez a pszichológia
traumának.
Kundera azt írja A lét elviselhetetlen könnyűsége című
regényében: "Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb
reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja
életét." Az ember élete ugyanis olyan, mint egy műalkotás. Felelősek
vagyunk azért, hogy ez a mű, amely elkészül az életünk során, végül
milyen formát ölt. Az egész életünk fejlődési ciklusokból áll, és minden
életszakasznak megvannak a maga feladatai, kihívásai, melyek
teljesítése során krízisben kerülünk. Ezeket úgy nevezi a pszichológia,
hogy normatív életkrízisek, ám egyszerűbben úgy is fogalmazhatunk, hogy
normális krízisek, mert bekövetkezésük természetes és megkerülhetetlen.
Ám ezeken túl minden életszakaszban, már egészen pici korban is érhetnek
bennünket olyan traumák, olyan sebesülések, amelyek az egészséges
fejlődést megakasztják. Ha pedig a fejlődés valamelyik állomáson
sérülést szenvedett, már másképp halad tovább."
Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz