Poszttraumás stressz- szindróma
"A
poszttraumás stressz-szindróma - PTSD-nek rövidíti a szakirodalom - egy
olyan jellegzetes állapotkép, amely az előbbiekben felsoroltak
elméletét sűríti magába. Történik egy katasztrófa, egy, a személy egyéni
integritása szempontjából súlyos, megszégyenítő helyzet, például egy
fiatal lányt megvernek és megerőszakolnak. Ezután az illető valamennyire
összeszedi magát, visszakerül a mindennapi életbe, de már nem
ugyanolyan, mint korábban volt. Például az utcán folyton attól retteg,
hogy újra megtámadják, hogy megismétlődik az, ami történt vele. retteg a
normális, hétköznapi helyzetekben is. Retteg az emberektől, de egyedül
is, ezért nagyon nehezen tud elaludni, álmában pedig vissza-visszatérnek
a vele történt, drámai események. És még jó, ha csak álmában, mert
flash-jelenségek napközben is előfordulhatnak:
például éppen a munkahelyén dolgozik, amikor akarata ellenére hirtelen
bevillan az agyába a vele történt tragédiának a képe.
Nagyon fontos,
hogy akivel traumatikus esemény történt, megfelelő pszichológiai
gondozást kapjon. Ilyenkor nem elegendő az, amit átlagos körülmények
között javasolni szoktam, vagyis hogy az illető mondja el, ha lehet
minél többször is, mi bántja, szellőztesse a lelkét. Az elmondás, a
szörnyű sebek felszakítása ugyanis nem minden esetben a legjobb
megoldás. A szakirodalom és saját tapasztalataim szerint is
egyéntipikus, teherbírásfüggő, hogy célszerű-e felszínre hozni és
kitakarítani a traumát, vagy jobb meghagyni azt enkapszulálódott
formájában, és inkább másfajta eszközökkel támogatni a személyiséget."
"A
poszttraumás stressz-szindróma kezelésére van egy nagyon különleges,
világhírű módszer, melynek működése azon a felfedezésen alapszik, hogy
amikor álmodunk, akkor gyors szemmozgásokat végzünk - ez az úgynevezett
REM-fázis. Ilyenkor öntudatlan állapotunkban a jobb agyfélteke gondosan
összeszedi a testben, a sejtekben megrekedt feszültségeket, és a gyors
szemmozgás ideje alatt, a maga sajátos szerkesztési törvényei szerint
átteszi ezeket képekbe. Ezáltal meg is történik egyfajta feldolgozás:
amit "kiálmodunk" magunkból, az már nem betegít meg minket. Az álom
szimbólumokban jeleníti meg a lelki tartalmakat - egyetlen filmrendező
sem szerkeszt olyan zseniálisan, mint a jobb agyfélteke, amely a
feszültségeket összehozza és képbe sűríti. Ilyen módon az álom töröl,
áttesz képbe, fölold, elaborál, tehát
megkönnyebbülést idéz elő. Ennek, az általam emlegetett terápiás
eljárásnak a lényege, hogy művileg hoz létre az álomhoz hasonló gyors
szemmozgásokat, miközben az illetőnek a traumát okozó történésekről nem
kell többet mondania, csak annyit, amennyit éppen elbír. Ha a sértett
személy képes arra, hogy elmondja a vele történteket, akkor a kritikus
pillanatban kiváltják a gyors szemmozgást, a terapeuta kézmozgásának
követésével vagy egy speciális készülék segítségével. Ezáltal
megtörténhetnek ugyanazok a törlő, átrendező folyamatok, melyek az
álomban működnek. ... Ha valakit olyan traumatikus esemény ért, amely
ezt a sokkállapotot, ezt a dermesztő hasadást, ezt az izolatív érzést
létrehozta, fontos tudnia, hogy Magyarországon is létezik úgynevezett
EMDR, azaz gyors szemmozgással kiváltott deszenzitizációs terápiás
szolgáltatás, amely nagyon radikális és hatékony segítséget jelenthet."
Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz
