Utak önmagunkhoz
"Egészen
más történik viszont abban az esetben, amikor valakit olyan
irreverzibilis katasztrófa ér, hogy például egy balesetben maradandó
testi károsodást szenved. A baleset pillanataiban semmi fájdalmat nem
érez, jeges hidegségű, éles tudati történések zajlanak, nincs idő a
gondolkodásra, csak a pillanat megélése. A fájdalom nélküli pillantok a
szervezet csodái. mert ilyenkor endorfin, fájdalomcsillapító hormon önti
el az egész szervezetet. Első közelítésre kifejezetten különösnek
tűnhet, amit ilyenkor az ember átél. Amint valahogy fölocsúdik az
illető, és rádöbben, hogy életben maradt, elsőként a túlélés öröme
jelentkezik. Az élet ugyanis élni akar, a szervezet mindent annak rendel
alá, hogy a lehető legkisebb károsodással túléljünk egy traumát. A
balesetet szenvedett ember az első sokkreakcióban
másra sem tud gondolni, mint arra, hogy de jó, hogy túléltem! Pár perc
múlva jut csak el annak észleléséig, hogy voltaképpen mi törtét, ettől
kezdve azonban egy egészen különös, lebegő lelkiállapotba kerül, és úgy
érzi, hogy ez nem lehet igaz. Ott a nyilvánvaló helyzet, és mégis azt
mondja, hogy ez nem igaz, ez lehetetlenség!
Szeretteink halálának
bekövetkezte után is egy ideig még fennmarad ez a képtelennek tűnő
lelkiállapot, hogy nem akarjuk, nem tudjuk elfogadni azt, ami történt -
ezt nevez a pszichológia első szintű tagadásnak. Később is előfordulhat
még, hogy tagadjuk az adott esemény megtörténtét, de ez az első
sokkreakciónak biztosan a részét képezi. "Nem, képtelenség, ilyesmi nem
történhetett meg, ez nem lehet igaz!" Mivel pedig a valóság kijózanító,
ezt a fázist egy olyan kétségbeesés-hullám követi, amire egy iszonyú
erős stresszreakció jelentkezik. Vagyis a szervezetnek a szimpatikus
idegrendszeri gerjesztettsége olyan magas fokot ér el, hogy a
legkülönbözőbb tünetek lépnek fel. Ez egyaránt érvényes azokra a
veszteségekre, ahol fizikailag sújtott valaki, mint azokra, ahol
lelkileg sújtott. Ilyenkor az immunrendszer összeomlik. A szeretett
személy elvesztése után fél évig biológiai értelemben gyászolunk, a
belső védekezőrendszerünk nagyon legyengül. Az immunrendszer sokkos
állapotba kerül, tehát nem tud megfelelően működni. Ezért számos
vegetatív tünet lép fel, például álmatlanság, étvágytalanság, magas
szintű szorongás, különböző testi problémák. Ez mind-mind hozzátartozik
ehhez az állapothoz, melyből hosszú ideig tart a kilábalás. Ezt a belső
elgyengülést, amennyire lehet, a környezet tagjainak külső,
szeretetteljes védelemmel kell kompenzálniuk."
Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz
