Oldalak

 
 
Jól tudjuk mégsem tesszük!

Nagy házaink vannak, ám a toleranciánk kicsi.
Útjaink szélesek, de nézeteink szűkösek.
Többet fogyasztunk, de kevesebbünk van.
Többet is vásárlunk, mégis kevesebb az örömünk.
Nagyobb a családi jövedelem, ám sokkal több a válás.
 
A házaink mérete nő, mégis kisebbek a családok.
A házaink egyre szebbek is, ám a szétrombolt otthonok száma növekszik.
Több a kényelem, de kevesebb a szabadidőnk.
Több az okítási is, ám kevesebb az értelem.
Az ismeret is több, de a megértés sajnos kevesebb.
Tele vagyunk szakértőkkel is, ám a problémáink száma is egyre több.
Több az orvosság, de kevesebb az egészség.
 
Hamar felidegesítjük magunkat,
este későn fekszünk le, reggel fáradtan ébredünk.
Túl keveset olvasunk,
ritkán tekintünk a távolba, és ritkán imádkozunk.
Anyagi javainkat megsokszoroztuk,
de közben elfogytak értékeink.
Túl sokat fecsegünk,
de túl keveset szeretünk, ám sokat gyűlölködünk.

Tudjuk azt, hogyan teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat,
de hogy hogyan is élünk valójában, azt nem tudjuk.
Könnyebben jutunk el a Holdra, mint a szomszéd ajtajáig.
Meghódítj​u​k a világűrt, ám a bennünk rejlő űrt nem látjuk meg.
Egyre nagyobb, de sajnos nem jobb dolgokat viszünk végbe.
Szétromboljuk az atomokat is, ám az előítéleteink felett szemet hunyunk. 
Megtanultunk gyorsak lenni, de várni azt nem tudunk.

Eljött a mindet tudó tabletták korszaka.
Stimulálnak, megnyugtatnak, megölnek bennünket
Üzenetet küldünk és kapunk, de változni nem akarunk.
Pedig több időt kellene szakítani szeretteinkre,
mert nem lesznek velünk örökké.
Öleljük meg hát a körülöttünk lévő embereket,
mert ez olyan kincs,
ami a szívből jön és pénzbe sem kerül.

Mondjuk el bátran szeretteinknek,
hogy mennyire szeretjük őket.
Egy puszi, egy szívből jövő ölelés
minden rosszat elfeledtet.
Fogjuk meg egymás kezét,
élvezzük azt a pillanatot, amíg együtt vagyunk.

Mert eljön a nap,
amikor ezek az emberek már nem lesznek mellettünk.
Találjunk időt a beszélgetésre, egymás szeretetére.
Mondju​k​ el mindazt, amit el szeretnénk mondani.
Mert az életet nem a lélegzetek,
hanem a lélegzet elállító pillanatok számával mérhető.
 
G. Charlin
 
Forrás ~ Internet