AZ "ITT ÉS MOST"-HOZ NINCS SZÜKSÉG SEMMIRE
Békében, boldogan élni a jelenben annyira egyszerű,
hogy amikor először tudatára ébredünk, csak hitetlenkedni tudunk, hogy mi
mindenbe hajszoltuk bele magunkat korábban. Milyen könnyű elfelejteni a múltat
és a jövőt, és most elégedettnek lenni .
1. Ha félünk a világtól, nem merünk semmibe
belekezdeni, mielőtt minden következményét végig nem gondoltuk. Mivel pedig
szerteágazó következmények nélkül egy széket sem lehet odább tenni, minden
napunk legapróbb eseményeit is szorongás fogja kísérni. Pedig milyen egyszerű
volna belátni: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárminek a következményét
előre fel tudjuk mérni, és hogy a világ összes szorongása sem képes
befolyásolni a jövőt. Milyen egyszerű volna belátni: csak most lehetünk
boldogok, sohasem jön el olyan idő, ami ne most volna. Ha az eredményekre
állítjuk a fókuszt, valóban a végtelenségig bonyolíthatjuk az életünket. Csak
az erőfeszítést tarthatjuk irányításunk alatt. A siker titka abban rejlik, hogy
hogyan cselekszünk, nem abban, hogy mások ezt miként értékelik. Ha csak
feleannyi időt töltenénk cselekvéssel, mint amennyit a lehetséges
következmények méricskélésével, semmi fontos nem menne veszendőbe. Az
egyszerűség titka, hogy a cselekvést az eredmény elébe helyezzük.
2. Amikor a gyerek járni tanul, sohasem áll meg, hogy
kielemezze, miért esett el. Minden elesésnél automatikusan végbemegy a
korrekció, A baba ösztönösen tudja, hogy tanul, ezért sohasem próbál olyasmit
megtanítani magának, amit nem ért. A felnőttek viszont életük tetemes részét
arra fecsérelik, hogy újra meg újra végigrágják minden egyes hibájukat, abban a
hiú reményben, hogy rendszerbe foglalják, amit a valóságban már úgyis rég
megemésztettek. Pedig milyen egyszerű volna lemondani saját tanítód szerepéről.
Milyen egyszerű volna gyorsan elfordulni a múlttól, hiszen életed a jelenben
található.
3. Egyebet nem is kell megtanulni, mint azt, hogy a
mostra reagálj. Nem reagálunk a jelen pillanatra, ha bármilyen vonatkozásban
bíráljuk. Az ego állandóan kritizálnivalót keres. Ebben mindig benne van a
múlttal való összehasonlítás mozzanata is. A szeretet viszont békével tekint a
világra, és elfogadja. Az ego hibákat és gyarlóságokat kutat. A szeretet
mindenütt a fény és az erő jeleit keresi. Azt nézi, hol tart valaki az útján,
nem pedig azt, hogy mennyi van még előtte. Milyen egyszerű dolog szeretni,
milyen kimerítő mindig hibát keresni. Mert valahányszor hibát talál az ember,
mindig arra gondol: tenni kellene valamit ebben az ügyben. A szeretet tudja,
hogy nem kell semmi más, csak még több szeretet.
