Játszmáink
A társas érintkezés
leggyakoribb formája tulajdonképpen játszma, amely mindig egy előre
meghatározott kimenetel felé halad. Vannak ártalmatlan kis játszmák, de vannak
olyan játszmáink is, amelyeket jobb, ha felismerünk és megszakítunk. Eric Berne
Emberi játszmák c. könyvében arra
világít rá, hogy minden játszma gyökere valójában a gyermekkora nyúlik vissza,
továbbá három én-állapotot különböztet meg, ezek pedig a következők: szülői,
gyermeki és felnőtt én-állapot.
Mi a különbség a
három én-állapot között?
Amikor a szülői
én-állapot a domináns, akkor abban az állapotban vagyunk, mint valamelyik
szülőnk, pl. ugyanazt mondjuk, amit ő mondana, ugyanúgy reagálunk, ahogy ő
tenné. A felnőtt én-állapotban lenni annyit tesz, hogy önállóan, és
tárgyilagosan vagyunk képesek egy helyzetet elemezni. Felnőtt én-állapotban
akár még egy gyermek is lehet, hiszen ő is képes lehet arra, hogy objektíven
felmérjen egy helyzetet. A gyermeki én-állapot azt jelenti, hogy úgy reagálunk,
ahogy egy gyermek tenné, és igen, felnőttként is könnyen belecsúszhatunk ebbe a
szerepbe, ilyenkor valójában korregresszióban vagyunk.
Néhány gyakori játszma
"Rúgj belém!" játszma
Az ezt a játszmát
játszó emberek úgy viselkednek, mintha folyamatosan arra kérnék embertársaikat,
hogy ne rúgjanak beléjük, azonban
viselkedésükkel (amolyan bocs, hogy élek, és mindenért elnézést kérnek, azért
is, amit nem is ők követtek el) éppen az ellenkezőjét váltják ki és szinte
ellenállhatatlan kísértésbe viszik a környezetüket, hogy "beléjük rúgjanak".
Ezt követően pedig lehet panaszkodni és folytatni egy "miért mindig velem
történik ez?" játszmával. A "rúgj belém" játékosok azok, akiket
általában elbocsátanak, elhagynak...
Társadalmi
szinten ez felnőtt-felnőtt szereplős, pszichológia szempontból azonban
gyermek-szülő játszma.
"Drágám" játszma
Ez a játszma baráti
összejöveteleken a leggyakoribb. A házaspár egyik tagja elkezd mesélni egy
történetet, mintha csak szórakoztatni akarna az anekdotázással, a történet
rendszerint így fejeződik be: "így van, drágám?" A férj vagy feleség
(attól függ, kiről szólt a történet), látszólag felnőtt én-állapotot működtet,
így úgy tesz, mintha egyetértene és ő is viccesnek tartaná a sztorit, másrészt
milyen "bunkóság" ellentmondani valakinek, aki "drágámnak"
szólítja. A történetbe való beleegyezés ténye mögött az húzódik meg, hogy a
társától megkapja azt, hogy kitálalja "fogyatékosságait", hogy ne
kelljen azokat saját magának bevallani. Érdemes megfigyelni azt is, hogy az
ilyen játszmákban a "drágám" szót hogyan ejtik ki... Elképzelhető,
hogy az egyetértés helyett a házaspár másik tagja mintegy visszavágásként
szintén elmond társáról egy történetet, bizonyítandó, hogy "te sem vagy
különb".
"Frigid nő" játszma
A férj közeledik a
feleségéhez, de visszautasításban lesz része, majd a többszöri kísérlet után a
feleség közli a férjjel, hogy "minden férfi egyforma, mert csak
'azt' akarja". A férj feladja a közeledési kísérletet, majd pár hónap
múlva a feleség elkezd kihívóan viselkedni (pl. "véletlenül"
meztelenül mutatkozik a férj előtt) a férj "veszi a lapot" és
újabb közeledési kísérletet tesz, de megint visszautasításban lesz része.
Elkezdődik a játszma, végül a férj úgy dönt, hogy akkor innentől szexmentesség
van, és nem lesz vevő a feleség provokáló viselkedésre. Így a feleség lesz az,
aki közeledni próbál, a férj először ellenáll, majd felbátorodik, mire a
feleség megint visszautasítja. A játszmát olyan veszekedés követi, ahol a
szexualitás, intimitás már szóba sem jöhet. Úgy tűnhet, itt csak a feleség
játszmázik, valójában a férj is tart a szexualitástól, ezért választott egy
olyan feleséget, aki mellett nem kell túl gyakran "teljesítenie".
Ennek a játszmának a pszichológiai előnye az, hogy elkerüljük azt, amitől
félünk.
"Űzött vad" játszma
Az elfoglalt,
túlhajszolt háziasszonyok játszmája, akik egyidejűleg akár 8-10 feladatot is
vállalnak, és hétfőtől vasárnapig nincs megállásuk. Elfoglaltságai: anya,
feleség, szerető, szülei gyermeke, kolléga, barát, önkéntes, stb. Az ezt játszó
nőket általában a bennük lévő szülő irányítja, és jellemzően választanak egy
kritikus férjet maguknak, aki folyton felelősségre vonja, hogy "miért
nincs rend?", "megcsináltad/befejezted a...?", stb. Az
"űzött vad" játszmát alakító nők úgy érzik, hogy minden fronton
tökéleteset kell alakítaniuk, "nem hagyhatják cserben
férjüket/gyermeküket/szüleiket/kollégáikat", stb. Az ok nem a kritikus
férj, hanem a feleség édesanyja, vagy nagyanyja, a férj csak egy báb, akinek el
kell játszania a szerepét. Pszichológiai előnye a környezet elismerését
követően ("hogy te mennyi mindent csinálsz, hogy bírod?") a pozitív
énkép kialakítása.
"És miért nem...? - Hát igen de" játszma
Valaki felvet egy
problémát, mire a másik fél (vagy ha többen vannak, akkor a többiek) elkezd
megoldásokat javasolni. Ezek a megoldások úgy kezdődnek, hogy "és miért
nem...?", azonban, aki a problémát felvetette mindegyik javaslatra
"hát igen, de" kifogással válaszol. A problémát felvető ez esetben
gyermek-én állapotban van, míg a megoldási javaslatokkal előálló másik fél a
bölcs szülő. A játszmának nem az a célja, hogy megoldások szülessenek, hanem a
visszautasítás, ami a probléma felvetőnek általában örömet okoz, az igazi
nyereség azonban az, amikor a másik fél kifogy a megoldásokból. A játszmát
megszakíthatjuk, ha javaslatok helyett kérdést teszünk fel a problémafelvetést
követően, hogy "mit szándékozol tenni?", hiszen a másik fél
játszmázni akar, vagyis nem erre a válaszra számít. Belső pszichológiai előnye
az önmegnyugtatás, a külső pedig annak az elkerülése, hogy behódoljunk
másoknak.
"Gavallér" játszma
Olyan férfiak
játsszák, akikre nem nehezedik nyomás a párkapcsolatukban, akiknek jó a
házasságuk, kapcsolatuk, vagy olyan idősebb férfiak, akik nőtlenek.
Választanak egy arra
alkalmas hölgyet, akin megdicsérhetnek valamit, a jó ízlés határain belül, de
ezeken a határokon belül szabadjára engedik a fantáziájukat, lelkesedésüket,
ami nem egyenlő a nyílt udvarlással. Belső pszichológiai előny, hogy megbizonyosodjunk
arról, hogy rokonszenvesek vagyunk, a külső pszichológiai előny, hogy
elkerülhető a szexuális visszautasítás.