SZÉPSÉGTÖRTÉNELEM

A szépség elengedhetetlen fogalom és elengedhetetlen tény a mai világban.

 Vajon miért változott a szépség szó értéke? 

Miért lett Vénuszból anorexiás csont sovány modell az évek során? 

Kik szablyák meg, hogy a szépség mit takar? 

Azonban erre a választ nem tudjuk. A nőideál az évszázadok során rengeteget változott, és ezt a változást nem tudjuk pontosan meghatározni. Ha visszapillantunk az őskorra, ahol a szépséges nőt egy telt asszony jelentette, akkor elgondolkodhatunk miért lett a telt női alakból a huszadik századra vékony nő. Az őskor asszonya reggeltől estig intenzíven dolgozott. Ebből az időből származik az első női ideál, Willendorfi Vénusz szobra is. A Vénusz szobroknak a mell és csípő része a kidolgozott, nem pedig az arc vagy a végtagok. Akkoriban ez a női forma volt a szép, és erre voltak büszkék. Az ókorban a telt női formák ideáljaként a krétai Nagy Istennő volt az élet és szerelem megtestesítője. Viselete a keskeny derekát és telt csípőjét hangsúlyozta.

A római nők Keletről és Egyiptomból származó gyapjú, pamut, és selyemszövetekből készült színes ruhákat hordtak, ezzel is hangsúlyozva szépségüket. Vagyonokat költöttek ékszerekre, drágakövekre. A gyöngy, a smaragd és a beryll számított a legértékesebbnek. Ezeket, akik tehették magukra is aggatták és büszkén viselték. Ebben a korszakban az asszonyok és lányok egyaránt rendkívül odafigyeltek a hajuk és arcuk ápolására. A természet adta adottságokat kenőcsmaszkokkal, festett hajjal, parókákkal és elefántcsont fogakkal korrigálták. A ráncokat viasszal simították el, az arcukat pedig fehérre festették, hogy előkelőbb arcszínt varázsoljanak maguknak.

A középkorban két női alak volt a meghatározó. Itt már előjött a gonosz megtestesítője, Éva, aki bűnt követett el és bájos arca mögött az ördög bújt meg. Ezzel a démoni káprázattal szemben a Szent Szűz Mária, mint édesanya jelenik meg, aki magára vállalta az első asszony által megrontott emberiség bűneit. A szüzességben maradt édesanyát makulátlan teste különbözteti meg tőle, és szépsége érintetlen testének békéjéből fakad. Ebben az időben nem a külső szépség határozta meg az ideális nőt, hanem belső tisztasága, szüzessége.

Viszont az elkárhozottak ábrázolják meztelenül. A meztelenség áttörését a reneszánsz kora hozta meg. Ebben a korban hozták vissza a teremtés legcsodálatosabb lényeként méltatott nő, csodálatos meztelen testét. Úgy gondolták, hogy a nő kötelessége szépnek és vonzónak lennie, hogy Isten által előírt hivatását hiánytalanul betölthesse.

A reneszánsz idejében a szépséget a hosszú nyak, magas homlok, vékony és ovális arcforma, egyenes keskeny orr és parányi ajkak jelentették. Ebben az együttesben három dolognak feltétlenül feketének kellett lennie, a szemnek, a szempilláknak és a szemöldöknek. Háromnak pedig feltétlenül fehérnek kellett lennie, a kéznek, az apró fogaknak és a bőrnek. Szépnek tartották, ha a fehér, szinte áttetsző bőrön „látni lehet, amint lefolyik a bor a torkon”, amikor az ideális gyönyörű nő iszik. Ami még elengedhetetlen volt, hogy az ajkak az orca és a körmök pirosa legyenek festve.

Ezzel a külső adottságokkal tartottak egy nőt szépnek. Akkoriban a teltsége a fényűző, tétlen életmód jelei voltak. „Harapni” valónak hívták, mivel a karok, a vállak és a mellek teltek voltak és megvastagodtak. A 18. században a szépséget a finom vonású, gömbölyded testalkatban, sima arcban, rövid orrban, kerek ajkakban, fekete és élénk tekintetben, porcelán fehér arcban látták, amelynek feltétlenül üdének és huncutnak, valamit álmodozónak kellett lennie. A melankolikus, álmodozó és vigasztalhatatlan tekintettel a nagyvilágba bámuló arckifejezésű titokzatos szépségű hölgyeket tartották a szépség megtestesítőinek. Fekete illetve tengerkék szemük mindig könnyes és karikás, borús és mégis forró, nézésük a kimondhatatlan láztól ég.

Ezt a misztikus mélységet, a tüzes és szenvedélyes tekintetet akarták tükrözni bármily módon. Képesek voltak akár még mérget is felhörpinteni a nők. A nadragulya, az atropin vagy a maszlag a pupillákat kitágította, így mélységesen feketévé varázsolva a szemeket, amik ezt a különös mozdulatlanságú, csillogó tekintetet kölcsönözték. Igyekeztek a kor ideális, melankolikus női elkerülni a hirtelen mozdulatokat, nehogy elárulják esetleges ösztönös és önkéntelen jókedvüket. Tehát e reneszánsz korai szépség a szomorú és titokzatos arckifejezés határozta meg.

A 20. században rohamosan változik a női szépségideál. 1900-tól 10 évig divatba jön a fűző használata, amely a nők mellét és fenekét emelte ki. Ez az őrült divat a háború viharában, Angliában és Franciaországban végleg eltűnik. A könnyebb és kényelmesebb járás érdekében a szoknyák megrövidültek és virágszerűen nyíltak szét. Beléptek a nők a férfiak tiltott világába, azzal, hogy sötét kosztümöt viseltek. A blúzok alatt a csípőszorító helyett a praktikus és esztétikus melltartót hordtak már, ami a dekoltázs szépségét emelte ki. Ekkor jelenik meg a harisnyatartó is. Az 1920-as évektől kezdve a fehér bőr egyeduralma véget ér és a nap barnított bőr lesz a divat. Innentől kezdve a szépséget a hollywoodi színésznők diktálják, akik karcsúk, vérvörös körmökkel, göndör szőke hajjal lépnek a vörös szőnyegre.

A szépség és az egészség megőrzése szinte kötelességé válik. 1950-től a nők Roger Vivier magas sarkúiban járnak. A felső tízezer nagystílű életét a televízióban közvetítik, ekkor lép színre a férfiak bálványa, a megtestesült szépség Marylin Monro. Ha az ő nevét halljuk nem látunk mást lelki szemeink előtt, mint a gyengéden lehulló göndör szőke tincseket és a hófehér ruháját, amint tűzpiros ajkakkal mosolyog a világra.

1980-tól a szépség szinte már kiemelt versennyé növi ki magát. Minden porcikáért meg kell küzdeni, hogy szép legyen. A nők ezrei Jane Fonda videó kazettájára tornáznak. Elsöprő divatként a rövidnadrág és a szűk felső ideje tombol. A plasztikai sebészet fejlődése megugrik, megjelenik a zsírleszívás, a kollagén fecskendezése az ajkakba. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a szépség és a táplálkozás kapcsolatára. Több magazinban is táplálkozással és fogyókúrával kapcsolatos cikkeket jelentetnek meg. Egyszóval elindul a vékonysági láz.

A kifutókon csak vékony modelleket lehet látni, sőt csont sovány modelleket. Ez a torzkép napjainkban már nem divat. A nők nem törekednek a csontsoványságra, de mégis szépek. 2010-es években sokan küzdenek túlsúllyal, de megfelelő módot választva a fogyáshoz és alakformáláshoz, nagyon szép eredményeket lehet elérni úgy, hogy nem árt szervezetének és egészségének.

Forrás ~ Internet