TUDOD ANYA
Tudod anya, amikor angyal voltam fentről néztelek. Már akkor nagyon szép
voltál és én nagyon szerettelek. Sokat gondoltam rád. Rád, mert tudom,
hogy téged választva bizony nehéz lesz
az élet, a tiéd. Nem tudtam megígérni, hogy mindig jó leszek, csak azt,
hogy mindig szeretlek. Nem tudtam megígérni, hogy mindig szép leszek, de
téged a legszebbnek látlak majd. Nem tudtam megígérni, hogy hosszú lesz
az út, de azt igen, hogy a legszebb. Tudod anya, amikor angyal voltam
és fentről néztelek, tudtam, hogy melléd kell megszülessek. A te hajad
illata kellett nekem. Az illat, a mosoly, az est csendjébe besurranó
esti ének dallama, ezt akartam és megkaptalak. Angyalból gyermekké
lettem, mert úgy akartuk. Te és én. A szíved a szívem lett, és minden
dobbanása érted él. Te anyává lettél, és én most is szépnek látlak.
Szépnek akkor is, ha néha rossz vagyok, ha vágyaim vannak,
teljesíthetetlenek. De a legfontosabbat megkaptam. Életet. Veled.
Melletted. Köszönöm.
Theodorovits Andrea
Forrás ~ Internet