SZERETNI CSAK FÖLFELÉ LEHET

'Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.

Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya,
büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva- hanem azért, mert okos,
jó, szép, kellemes, erős, bátor.

Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, 

belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket.

Ha azt mondod: 'olyannak szeretlek amilyen vagy', nem igaz!
Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok.

Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. 

Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.

Lappangó, mások számára nem látható jó tulajdonságokat vetít rá a szeretett lényre.

Lehet, hogy egyáltalán nincsenek is meg benne.
Csak Ő látja.

Amíg szeretek valakit, fölfelé nézek rá.
Belenézek a szemébe, s nagyon magasra látok bennük.

Még akkor is, ha ez nehéz, de ha szeretem, megtalálom a másikban azokat a tulajdonságokat, amiért fölnézhetek rá. Ha csúnya, akkor nagyon kedves, ha durva, akkor erős, ha gyáva, akkor gyengéd, ha buta, akkor nagyon jó ember.

De még ez sem egészen így van. Egy csúnya embert kifejezetten szépnek láthattok, 'nekem szépnek'. Másképp látom, mint ahogy kinéz. Megszépül a szememben.'

Müller Péter ~ Szeretetkönyv ~ részlet