Tolnay Klári

Budapest, 1914. július 17. – Budapest, 1998. október 27.

    'A színház sokkal magasabb rendű művészet, mint a film, és mindig az is marad.

 Ez nagyon könnyen érthető. a színész sokkal szívesebben játszik közönség előtt,

 ahol tudja előre, hogy melyik mondat után jön taps vagy nevetés, 

mint filmfelvevő előtt, ahol csak a rendező bólint egyet esetleg.'

    'Ó, Közönség, ne érd be szürke estéidet szórakoztatásul a színházzal.

 Kérj, követelj többet tőle.

 Nem hiába teszed, meglátod. 

S ne törődj annyira a színész magánéletével!'

    'Teljes színészi képességem csak akkor bontakozott ki igazán, amikor magamra maradtam. 

Amikor rádöbbentem: nekem sem a férj-feleség kapcsolat, 

sem az édesanya-gyermek viszony egyszerűen nem jár, 

még nagyobb energiával szolgáltam a színpadot.'

    'Akik ismernek, tudják: nem voltam üstökös. 

Fokról fokra jutottam feljebb, miközben megszenvedtem minden lépcsőfokot. 

Amíg fiatal voltam, némi hetykeséggel gyakran mondtam a hozzám betérő újságíróknak: 

nem szeretek visszanézni, mert a múlt elgyöngít. 

A jelenhez pedig erő kell.'

    'Szomjasan kívánja a magányt - de nyilvánosság nélkül nem tud élni. 

Megveti a hírnevet s az ünneplést - de lényével állandóan felidézi maga körül a csodálatot. 

Könyörtelen tekintettel átlát minden hazugságon - a sajátján is -, 

de nála varázslatosabban nem tud hazudni senki.'

    Müller Péter

Forrás ~ Internet