A BELSŐ SZÉPSÉG
Nem létezik szépség belső kisugárzás nélkül.
Akármilyen hibátlannak tűnik is a küllem, ha valami ellentmondás
bomlasztja belülről, a szemlélőben zavaró visszatetszést kelt. A szépség
magában foglalja a harmónia fogalmát, utóbbi pedig jócskán túlmutat a
szabályos külső megjelenésen. Az arcát bárki széppé változtathatja
rafinált sminkfogások vagy a sebész kése által - ám ettől még nem válik
részévé a szabályos vonás. A külső szépség vitatott és mulandó - a belső
szépség megkérdőjelezhetetlen és időt álló. Az ember szépsége az
előnyös külsőnél jóval bonyolultabb és nehezebben meghatározható
fogalom.
Mindnyájunkkal megtörtént már, hogy valaki a megismerés által vált egyre szebbé a szemünkben, elménkben. Léteznek szépséghibák, amiket szexepilnek titulálva esztétikusnak találunk; a fél világ által csodált szabálytalan arcok, melyek semmilyen mérce szerint sem illenek a klasszikus szépség fogalomkörébe. Vagy gondoljunk az úgynevezett mosolygó ráncokra, melyek megítélése egyöntetűen pozitív, mert vidámmá teszik az arcot, huncutságot kölcsönöznek. Ráncainkban is jellemünk manifesztálódik, a szép jellem pedig megszépíti a tulajdonosát.
De miből adódik a belső szépség, a harmónia? Önmagunk és mások feltétel nélküli elfogadásából, az önzetlenség és adni tudás képességéből, de mindenek felett magából a szeretetből.
A szeretet a legjobb kozmetikum, mert kisimítja az aggodalom ráncait, mert ragyogóvá varázsolja az elborult tekintetet, mert mosolyra késztet.
Aki szeret és viszontszeretik, az boldog. Aki boldog, az kiegyensúlyozott és belső harmóniára lel, ami sugárzik róla.
A szeretet az egyetlen képesség, mely megsokszorozza önmagát és felerősödve visszahat forrására.
Ne fukarkodjunk hát a szeretettel, mutassuk ki bátran az érzelmeinket és előlegezzük meg a bizalmat embertársainknak! Ha pedig ettől egyre szebbnek látnak bennünket - az nem pusztán optikai csalódás lesz!
Mindnyájunkkal megtörtént már, hogy valaki a megismerés által vált egyre szebbé a szemünkben, elménkben. Léteznek szépséghibák, amiket szexepilnek titulálva esztétikusnak találunk; a fél világ által csodált szabálytalan arcok, melyek semmilyen mérce szerint sem illenek a klasszikus szépség fogalomkörébe. Vagy gondoljunk az úgynevezett mosolygó ráncokra, melyek megítélése egyöntetűen pozitív, mert vidámmá teszik az arcot, huncutságot kölcsönöznek. Ráncainkban is jellemünk manifesztálódik, a szép jellem pedig megszépíti a tulajdonosát.
De miből adódik a belső szépség, a harmónia? Önmagunk és mások feltétel nélküli elfogadásából, az önzetlenség és adni tudás képességéből, de mindenek felett magából a szeretetből.
A szeretet a legjobb kozmetikum, mert kisimítja az aggodalom ráncait, mert ragyogóvá varázsolja az elborult tekintetet, mert mosolyra késztet.
Aki szeret és viszontszeretik, az boldog. Aki boldog, az kiegyensúlyozott és belső harmóniára lel, ami sugárzik róla.
A szeretet az egyetlen képesség, mely megsokszorozza önmagát és felerősödve visszahat forrására.
Ne fukarkodjunk hát a szeretettel, mutassuk ki bátran az érzelmeinket és előlegezzük meg a bizalmat embertársainknak! Ha pedig ettől egyre szebbnek látnak bennünket - az nem pusztán optikai csalódás lesz!
Forrás ~ Internet
